Listen/purchase: Zoltán Jeney: Százéves átlag by Erik Carlson
Miért épp ezt a Jeney-darabot választottuk felületünk címének? Mert azon túl, hogy egy felejthetetlen, radikális zene, a név tágas értelmezési tereket nyit. A darab a maga tizennyolc perces megszakítatlan glisszandójával nem hagy megfeledkezni magunkról, magáról. Nem andalít el, perspektívát ad, kiköveteli a figyelmünket. Száz év akkora adatmennyiség, amit egy emberélet nem tud feldolgozni. Megélni meg lehet egy évszázadot, végiggondolni nem. A felidézés darabokra törné. Ez a mű azonban nem töredékes. Sima, gömbölyded ívek fordulnak egymásba, sehol egy töréspont. És hogy éppen száz. Ez egyszerre matematikailag egzakt és közmondásosan általánosító. A statisztika a tapasztalat párlata. Az átlag, mint olyan: fikció, emberalkotta mű. A természetben nem lelhető fel. A címet Jeney a meteorológiából kölcsönözte - az időből kimetszett adathalmazt fordítja át egy sűrített közegbe, egy praktikus számsort desztillál absztrakt, bizarr esztétikai élménnyé. Mélyhegedűvel és szinuszgenerátorral.
Az elsőre rideg, indusztriális konstrukció belakható, művészi keretbe foglalva törékeny szépséggé lényegül. Akár Bernd és Hilla Becher képein, ahol robosztus ipari monstrumépületek egymás mellé helyezve, az apró eltérések repetitív esztétikájának viszonyrendszerében új minőséget nyernek.
“A three second exposure meant that subjects had to stand very still to avoid being blurred, and holding a smile for that period was tricky. As a result, we have a tendency to see our Victorian ancestors as even more formal and stern than they might have been.”
I’ve reblogged this before and I will reblog it again.
This is so great
ساکنان دریا بعد از مدتی صدای امواج دریا را نمی شنوند
چه تلخ است قصه ی عـــــــــــــادت
After a while, the residents of the sea do not hear the sound of the waves. How bitter it is, the story of routine.
“
| — | Unknown (via cone-swan) |
